Unatkozó Szellemek 1.rész

Unatkozó Szellemek

1 fejezet

„Az öröklét baromi hosszú nekünk is kijár egy kis szórakozás”

Ez éktelenkedett, rettenetes helyesírással a Boo Street-i kísértetkastélyból megmenekült Barry Nelson pólóján, akit mi csak „kockafej”-nek hívtunk.

Az egész történet egy hónappal ezelőtt kezdődött, mikor is a mi kockafejünk fejébe vette, hogy szellemet megvető bátorsággal levadássza a Boo Street-i kísérteteket. Kezdetben meg kell említenünk, Barry nem nagy lángész.

Hülye , éppenséggel.

Nagyon.

És szerencsétlen, nem kicsit

Mikor ezt néhanapján, rosszabb napokon, óráként, felidézzük neki, azzal válaszol: „jobb ma egy lúd, mit holnap két túzok”

Ja, Barry nincs egészen tisztában a közmondások jelentésével.

Mire mi: „kockafej”

Szóval az egész történet egy hónappal ezelőtt kezdődött. hideg áprilisi éjszaka volt, és egy hihetetlenül fárasztó nap állt mögöttünk. Barry szokás szerit nagyon élénk volt, de annyira, hogy este tízfele,  már  mindenki kényszerzubbonyba akarta kötni. Szóval jött az okosságaival, igazság szerint az egész történetért ő felelős.

8 óra….

Joe, Tim, Diana és én már két órája vártuk, hogy Barry befejezze végre a szövegelést a rémhír arról szólt, hogy egy helyi kisfiú, Tom Greed besétálta Boo t-i kísértetházba, és nyoma veszett,immár napok óta nem lelik a nyomát. Barry először előadta a „vérengző szellemvadász” című előadását (s mert már az agyunkra ment), végül egy jól irányzott hisztéria gátló pofonnal seggre  ültettük, végre minket is hajlandó volt meghallgatni.

Miután felvázoltuk a terveket,Joe-ét találtuk a legjobbnak, amiben ajtószétverés és porszívók szerepeltek, lévé hogy az egyetlen fegyverük A porszívó volt, név szerint pici szellemszívó.

9 óra… a ház előtt.

Már éppen az ajtótörésnél tartottunk, mikor Barry elkövette az éjszaka és szellem irtó történelmünk legnagyobb bakiját.

Becsöngetett.

Kétszer.

-         Barry!- Kiállottunk fel egy szere.

-         Csak udvarias voltam!- jegyezte meg önérzetesen .- Modortalanság valakire csöngetés nélkül rá törni az ajtót. - jegyezte meg   Berry  büszkén.

-         Che mi ez a baromság?!- morogta inkább Tim, kicsit sem kedvesen.

-         Modortalan tuskó!- Mondta fel húzott orral és bement általa már betört ajtón.

   Elsőre nem láttunk semmi feltűnőt, mikor megtorpantunk, Diana pedig ijedten, remegő kézzel mutatott a szemközti fal felé: a tavalyi naptárra.

Tehát már egy éve üres.

Csőre töltött porszívókkal vonultunk tovább, a nappali felé. Barry ment elöl, olyan elszánt pofával, mint egy éhes palotapincsi lábbal nyitott a nappaliba…

Nyitott volna.

Nagyot rúgott az ajtóba, visszapattant, majd hangos üvöltözéssel, fél lábon tántorogva beesett a néhai konyhába, azon belül is egy félig üres és teljeséggel romlott kondér gulyásba.

_- Jézusom mi ez?- Kérdezte undorodva,

 Berry.

-         Egyéves romlott gulyás. – vágtunk rá kórusba, nevetve.

-         Biztos, hogy romlott?- kérdezte és már nyúlt volna meg kóstolni.

-         Hülye vagy?!Már egy éve itt áll!- Kiáltott Diana.

-         Oké itt felezzük be a beszélgetést, mert így már sosem érünk a végére!- Mondta és már megint főnöknek képzelte magát Tim.

A doh és a gulyás ellenére semmilyen szag nem terjengett a helységben……

A következő rész szombaton !!

 Ha lesz komi!